1986. április 26-án történt a csernobili atomerőmű-baleset az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben.

 éve robbant fel a csernobili atomerőmű 4-es reaktora. Ez az atomkatasztrófa volt a történelem valaha volt legpusztítóbb nukleáris balesete.
 Az ilyen típusú reaktor alkalmazását az Egyesült Államok már az 1940-es évek végén leállította biztonsági okok miatt. Betiltását többek között Teller Ede is támogatta.
 A gőzrobbanás következtében a környezetbe kikerült radioaktivitás a Hirosimában és Nagaszakiban felrobbantott atombombák együttes radioaktivitásának körülbelül kétszázszorosa volt.
 A másik három csernobili reaktort újraindították, és ezután még 13 évig üzemeltek!
 A radioaktív anyag továbbra is egy omladozó beton szarkofágban található, melyet a balesetet követően építettek a reaktor fölé. Épülőben van egy újabb, hatalmas burok, amelyet a jelenlegi szarkofág fölé fognak tolni. Ám ennek is csak 100 év lesz az élettartama.
 Pripjaty erősen szennyezett és még nagyon, nagyon sokáig lakatlan marad. Ugyanis a plutóniumból származó sugárzás intenzitása több mint 24 ezer év alatt is mindössze a felére csökken.
 A balesetről a Szovjetunió az első napokban semmilyen tájékoztatást nem nyújtott a környező országoknak. Két nappal később, április 28-án hétfő reggel a svédországi Forsmark reaktor dolgozói munkába menet fennakadtak a sugárzásmérő vizsgálaton. Mivel a dolgozók az erőművön kívülről érkeztek, a svéd hatóságok azonnal nekiláttak a sugárzás forrásának felderítéséhez. Közel 5 millió ember él továbbra is a szennyezett zónában.
 A 2600 négyzetkilométeres tiltott zónát nemsokára farkasok, lovak, hódok, vaddisznók és más állatok népesítették be.
 A közeli erdőt a kiégett, halott fenyők miatt „Vörös-erdőnek” hívják.
A sugárzás annyira erős volt, hogy Vlagyimir Pravik tűzoltó szemének színe barnáról kékre változott (majd két héttel később belehalt a radioaktivitás okozta égési sérülésekbe, 23 évesen.)
 Anatolij Gyatlov, a csernobili atomerőmű üzemmérnöke túlélte a balesetet és egy évvel később tíz év börtönre ítélte őt a szovjet bíróság. 1995-ben halt meg szívrohamban.
 Az elhalt fák és levelek alig mutatják a pusztulás jeleit, ugyanis a sugárzás szinte minden olyan gombát és baktériumot kiölt, amelyek felelősek lennének a szerves anyagok lebontásáért.
 Utazási irodák egynapos kirándulásokat szerveznek az elhagyatott Pripjatyba.
 A bizonyítottan a csernobili balesetben elhunytak száma kevesebb, mint 50. Ők mind a reaktortűz oltásában és a közvetlen kárelhárításban szenvedtek végzetes sugárfertőzést.
 Azonnal és titokban 50 ezer embert (Pripjaty), a következő hónapokban mintegy 336 ezer embert kellett evakuálni.
 Az elhárításban összesen több mint 500 ezer likvidátor vett részt. Esetükben a legóvatosabb becslés szerint is minimum 2200 halálesettel lehet számolni, és különböző mentális és testi betegségek miatt sokan közülük munkaképtelenné váltak.
 A rádiófóbia által kiváltott félelem következtében egyes becslések szerint világszerte mintegy 150 ezer abortuszra került sor.
 A sugárterhelés a rákos megbetegedések kockázatát növeli, de utólag képtelenség bebizonyítani, mi miatt alakult ki. A csernobili baleset hatását egyedül a pajzsmirigyrákos megbetegedések növekedésében lehet egyértelműen kimutatni.