Orosz Georgina gyönyörű, fiatal szakközépiskolásként élte az életét, amikor egyik nap minden megváltozott.. Egy baleset következtében kerekesszékbe kényszerült és álma, miszerint táncos legyen, messzi távolságba került. 2019. november 30-án, szombaton érte gyűjtünk. A jótékonysági vásárra várjuk folyamatosan a felajánlásokat; sokan süteményt sütnek, mások játékot vagy könyvet hoznak. Van, aki azzal járul hozzá a rendezvényhez, hogy elfogyaszt egy kávét. Minden segítség és a legkisebb hozzájárulás is számít, hogy Gina közelebb kerüljön álmához. Alább olvashatják el a feol.hu-n is megjelent róla szóló cikket.

“Egy fiatal nő, akinek a mozgás volt a mindene, táncolt és artistaképzőbe járt, ám próba elé állította az élet. A mozdulatlanság börtönébe zárta egy majdnem végzetes autóbaleset, de őt nem úgy nevelték, hogy feladja. Ha lassan is, de újra mozdul a fej, a kéz, és már most tudja, ha feláll, másokat is segíteni fog ebben. Ő is révész lesz, aki átvezeti a lelki erő hiányának ingoványán csüggedőket a bizakodók rögös, meredek, de biztos partjára, miközben a ladik oldalát sok fájdalom és fárasztó küzdelem árja mossa.
Valahol egy lány mindent megkapott, amit egy háromgyermekes családban a körülmények megengednek. A szülők nem hagyták elkallódni, és mivel szeretett mozogni, akár erőn felül is teljesítve odatették magukat, hogy ne rossz irányba vigye a fiatalsága és az energiája.

A most 19 éves Orosz Georgina az Albafit SE Fitkid szakosztályának 2009-es megalakulása után azonnal csatlakozott a csapathoz. A számára ideális környezetben megszerette a rendszeres sportot, megismerkedett az akkor alakuló fit-kid sportággal, ami meghatározta a jövőjét, későbbi pályaválasztását. Országos bajnokságokat is nyert egyéniben, duóban vagy csapatban, és a nemzetközi versenyeken is hasonló eredményei születtek.

Edzője, partnere és barátja volt Lővei Mária, magyar tornász olimpikon, aki most, a nagy baj idején sem fordult el tőle. Több gyerekkori barát eltűnt, kikopott Gina mellől a nehéz időszakban, de Lővei kitart a végsőkig, ahogy a család is.

Már látszik a mosoly Gina arcán, mert csupán azt kell tennie, amit mindig a cél érdekében: tornázni, mozogni kitartóan
Fotó: a család

Gina az általános iskola elvégzése után felkerült Pestre a Baross Imre Artistaképző Intézet Előadó-művészeti Szakgimnáziumba, ahol könnyen kamatoztatta korábban megszerzett, mozgáskultúrával kapcsolatos tudását. Betegség miatt váltania kellett, így a Gorsium Gimnázium tánctagozatán tanult tovább, miközben folyamatosan meghívások, fellépések és bemutatók sorozata töltötte ki az életét az iskola mellett. A Fővárosi Nagycirkusz művészeti vezetője, látva artistaképzős munkásságát, szerződést ajánlott a 19 éves fiatal nőnek, aki a dokumentumot boldogan szignózta volna, de három nappal az aláírás előtt közlekedési balesetet szenvedett.

Február 16-án éjjel Balatonfőkajárnál egy kanyarban életveszélyesen megsérült. Az önhibáján kívül történt ütközés ereje kirepítette őt a kocsiból, és most, életében először nem a megszokott rugalmas, harmonikus módon ért földet. Újra kellett éleszteni őt azon a végzetes éjszakán, és stabilizálni kellett az állapotát ahhoz, hogy másnap délelőtt Budapestre lehessen szállítani. Gina gerincét egy orvosi csapat rakta össze, mert a 2-3-as csigolya megrepedt, illetve eltörött. A szakemberek tíz csavar és két fémlemez beépítésével igyekeztek menteni a menthetőt, de a sérülés komoly, így hosszadalmas felépülés vár rá, kerekesszékbe kényszerítve a nemrég még örökmozgó lányt.

Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben az alapokról indult a terápiája, hiszen nem tudta mozgatni a testrészeit. Nagyon sokat és kiváló módon foglalkoztak vele az intézetben, mondta Oroszné Mónika, a lány édesanyja, aki bizakodva újságolta, hogy az embert próbáló, testet és lelket megviselő tornáknak és fejlesztéseknek köszönhetően már tudja használni a kerekesszéket a 80 százalékos bénulással küzdő lány, de a táncos lábak még mozdulatlanok. Mint elmondta, nagyon megtörte, ami történt, de nem veszítheti el a hitét, mert erő kell ahhoz, hogy biztatni tudja gyermekét, mikor mélyponton van.

Márpedig gyakran van ott, mert néha összefog ellene és legyőzi őt a fizikai korlátozottság, a fájdalmak sorozata és a rendszeresen megjelenő kilátástalanság érzése, de mikor erről kérdeztük, azt felelte, van hite és ereje a harchoz. A mozdulatlan, majd a nehezen mozgó test börtönében is aktív maradt a szelleme, és nyitott füllel és kitárt szívvel fogadta a hozzá érkező látogatókat, különösen a már gyógyult gerincsérülteket, akik tapasztalataikkal, jó példáikkal és a sorstársaik iránt érzett felelősségtudattal bejárnak ezekre az osztályokra. Ők a révészek, akik segítenek átkelni a „vége az életemnek” oldalról az „igenis meg tudom csinálni” fövenyre. Gina sokat kapott tőlük és ha felépül, ő is felkeres majd másokat, hogy visszaadja, amit kapott, így segítve másokat átvészelni a nehéz időket.

Már a kórházban megismerkedett egy korabeli fiúval, aki hasonló problémákkal küzd, azóta együtt gördülnek a gyógyulás felé vezető úton, de erővel és hittel teszik, bízva abban, hogy kiszállnak a székből. A révész tevékenység természetesen nem kizárólagos célja Ginának, mert ha minden úgy sikerül, ahogy kívánja és ahogy dolgozik érte, talán egyszer újra színpadra állhat.

A magasztos cél elérése előtt azonban a rehabilitáció és a gyógykezelés egyéb, hétköznapi dolgaival kell foglalatoskodnia, és ez nemcsak neki napi probléma, hanem a kétségbeesett szülők számára is.”

Forrás: feol.hu